Nem tudom, ki hogy van vele, de én talán még sosem kötöttem egyetlen olyan darabot sem, amelynél módosítások nélkül, pontosan követtem volna az eredeti modell-leírást. Már amikor éppen nem fotó, vagy a saját fejem után kötök, hanem kész leírással próbálkozom :))
Épp most kezdtem el Kim Hargreaves Fay-ét kötni, és a "szabásmintát" nézegetve, a leírást fordítgatva arra jutottam, hogy ez bizony nekem így nem lesz jó... És erről persze nem a tervező tehet (nagyon szeretem Kim Hargreaves modelljeit, annyira finomak, egyszerűen szépek :-D), a hiba az én készülékemben van... Mert ugye minek nőttem olyan magasra, hogy az 55-56 cm-es hosszúságú pulcsikból kilógjon a derekam - és különben is, miért nem jó az nekem, ha kilóg a derekam? :)))
Szóval bármit kötök, az osztás-szorzás már a legelején megkezdődik, mert nekem tuti hosszabb kell - arról nem beszélve, hogy még véletlenül sem tudok olyan vastagságú, szálhosszúságú fonalat beszerezni, mint amit az eredeti modellnél használtak, így aztán nem egyszer előfordult már, hogy M-es helyett pl. az XS-es méret szemszámait kellett figyelembe vennem.
Nincs ez másként a Fay-jel sem :) Cataniából kötöm, szépséges mélylilából, könnyű tavaszi-nyári csipkepulcsit szeretnék. De sajnos az eredeti ez alkalommal is rövidnek tűnik... Ezért most (míg a passzéja készül,) számolom a sorokat, a fogyasztásokat-szaporításokat, hogy hány cm-re kerüljön a dereka, hol kezdődjön a karkivágás... Félreértés ne essék, nem panaszkodni akarok, szeretem ezt is :) Meg aztán, ha már az ember ennyi munkát belefektet egy ruhadarabba, az legyen (a lehetőségekhez képest persze :-D) a lehető legjobb. Hogy jó legyen viselni :)
Érdekelne, ti hogy vagytok ezzel? Betűről-betűre követni szoktátok a leírásokat, vagy gyakran módosítotok rajtuk? Egyáltalán jók rátok a kötőújságok modelljei, vagy alakítani kell rajta? Kíváncsian várom a tapasztalataitokat :)
12 megjegyzés:
Hát tudod pont ezért nem kötöttem még pulcsit, vagy ha el is kezdtem sosem fejeztem be. Mert az amit és amilyen fonallal-tűvel leírnak, az a valóságban szinte sosem valósul meg. Kicsit más a fonal, kicsit más az én elképzelésem, és már megy is parkolópályára a dolog.
Nagyon irigyellek is ezért, hogy van merszed-türelmed változtatni, kísérletezni:)
Csatlakozom Hozzád, mindenben egyetértek! Elég sok leírásom van, sok az angol nyelvű, amit ugyebár nem igazán értek, épp ezért vannak szürke foltjaim az értelmezésben:o) Persze barátunkat, a "guglit" is igénybe veszem olykor, meg tűbarátnéim is szoktak segíteni, általában a lényeget meg is értem, de vagy nem tetszik a kivitelezés menete, vagy a végeredmény nem előnyös az alkatomra, így inkább "nönésítek":o) Eddig bejöttek ezek a változtatások mind a lányomnál, mind nálam, továbbá hellyel-közzel hasonlítanak is az eredeti verzióhoz.
én úgy vagyok, mint Klaudia, nem igen tudok befejezett leírás után kötött pulcsit felmutatni a saját méretemben:(
először is én nem vagyok egy kötőfenomén, igencsak végesek a technikai ismereteim, ebből adódik, hogy nagyon utálok számolgatni a fogyasztáshoz, szaporításhoz, mert tuti nem lesz jó, vagy szép vagy mindkettő:(
159cm vagyok, régen még jó volt rám egy normál 36-38as méret, mára viszont a 42-44es kell, amihez a magasságom nincs meg, úgyhogy talán ezért is este újra szerelembe a kötéssel a kendők kapcsán;o)
Most azért tervezem, hogy kötök egy kardigánt magamnak, úgyhogy majd beszámolok róla, hogyan sikerült eligazodnom a leírás, fonal és méret tekintetében:o)
Megnyugtattatok, hogy nem csak én nem tudok megkötni egy pulcsit úgy, hogy pontosan követem a leírást, plusz még jó is legyen rám :-DD
Én mondjuk szeretek kísérletezni - bár ez sajnos a legtöbb esetben bontással is jár. Úgyhogy megértem azokat is, akik úgy vannak vele, hogy inkább bele sem vágnak, ha nem megy simán a dolog, mert azért amikor egy fél pulcsit kell lebontani (párom pulóvereivel járok mindig így, azok valahogy mindig csak harmadik, negyedik nekifutásra hajlandóak sikerülni), az nagyon tud fájni :)
De mindettől függetlenül csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy bátran vágjatok bele, mert a végeredmény (legtöbbször :-D) megéri a fáradságot! :)
Szia,
bevallom őszintén van amikor minta után kötök, de mégis számolnom kell, pedig állítólag 38as konfekcióméret jó rám. De van amikor a fotó és a minta csak inspiráció, és teljesen más lesz a mű. Bontásban pedig nagyon profi vagyok :))Ha valami nem tetszik szívbaj nélkül visszabontom (teljes pulcsikat is) mert egyszerűen az úgy nem jó. :D
Vera
Én már régóta vallom, hogy egy minta csak irányadó. Azt lehet, és sokszor érdemes is variálni, hogy teljesen a sajátunknak érezzük..:)
Azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés erre: a minta csak irányadó :-DDD
Úgy látom, nem sokan követik a leírások minden betűjét... De tényleg így lehet csak igazán testre szabni az egyes darabokat.
Egyetértek :-) Én széltében vagyok "hosszú" és a volt Fürge Ujjakban én sem találtam egyet sem ami hibátlanul lett volna leírva. De ez adja az alkotás izgalmát ;-)
Már néhány Kim Hargreaves mintát átrágtam, de eddig MINDEN EGYES KH modellt rövidnek találtam. Rendszerint a derék résznél szoktam hosszabbítani, itt mindig van egy egyenes szakasz (se szaporítás, se fogyasztás a széleken), ezt kötöm hosszabbra pár centivel. És az ujjakat is néha...
Eszter, én is így vettem észre, bár én még csak a második Kim Hargreaves-t kötöm... De ennél (Fay) teljesen át is alakítottam a fogyasztási-szaporítási rendszert, mert nagyon furcsán csinálja a mintában (a derekánál hirtelen, egyetlen soron belül fogyaszt 18 szemet!!! Vagy nagyon félreértettem vmit....). Szóval a végeredmény csak valami hasonló lesz, nem az eredeti :-DD
Nyuszi, én nem is értem, hogy tudják megkötni azokat a modelleket, mert még egyazon fonalból sem sikerül soha éppen olyanra, mint a képeken. Az is lehet, hogy a modelleket faragják hozzá a pulcsikhoz :-DD
Megjegyzés küldése